Imádom, de nem megy a murva

A Tóth-Szabó kettős az élményért autózik, őket már csak ez hajtja, azonban nem titkolja, hogy bakancslistáján szerepel, hogy egyszer azért még szeretne szakaszt nyerni.

• Az év elején, egy hosszabb téli szünet után különösen fontos a felkészülés, Ti hogy álltok a murvás megmérettetés előtt?

• Egy aszfaltos teszttel készültünk a hétvégén, Kiskunlacházán mozgattuk át az autót és magunkat is, megnéztük minden jól működik-e a Skodán. Most vasárnap pedig Királyszentistvánon, Veszprém mellett tesztelünk, már murva beállításokkal, és szeretnék menni a hivatalos teszten is. A fiúk most állítják át az autót murvára, csak előtte megnéztük aszfalton, hogy a motor, a váltó és a többi dolog működik-e. Nem nagy történet utána átépíteni murvára, védőelemeket feltenni, gátlókat cserélni, hajtást átállítani.

• A mezőny nagy része imádja a murvát, pedig az elmúlt években kevés jutott belőle, idén ezzel a talajtípussal indul a bajnokság. Mit szóltok hozzá?

• Nagyon szeretek murván menni, de valamiért nem tudok gyorsan autózni rajta, az okát nem tudom, ez nekem nem megy annyira, viszont jobban szeretem, mint az aszfaltot.

A Murva Kupába is nevezünk elvileg, mert a hat versenyt kicsit keveslem, szeretnék többet menni az autóval, amíg a korom és az energiám megengedi.

• Ennek tükrében mi lehet a célotok?

• Egy jóízűt autózni balesetmentesen, az eredmény lesz amilyen lesz, mi már nem a bajnokságért megyünk, mint a fiatal titánok, akik még nagyon benne vannak a versenyzésben, nekünk már ez inkább csak szórakozás.

Persze a tízben szeretnék benne lenni, tavaly majdnem sikerült az ötben is, csupán három ponton múlott, hogy év végén abszolút ötödikek legyünk. Ilyeneket nem szoktam mondani, de nyilván szeretnék az ötben lenni vagy egyszer egy gyorsaságit megnyerni ez a bakancslistán szerepel. Tavaly sikerült az egyik prológon Mads Østberg úrral egy egált mennünk, már az is boldoggá tett, hogy végre elől volt a nevünk, de bajnoki reményeink nem igazán vannak. Ha úgy adódik egy-egy szakaszon, hogy össze tudom magam szedni, mert a technika az adott, csak rajtam és a szerencsén múlik, hogy összejön-e vagy sem. Nézzük az időket, nem feltett kézzel megyünk harcba, amikor jobban sikerül felkészülni akkor én is többet várok magamtól, de amikor nem szántunk rá annyi energiát amit kellene, nincs sok elvárásom. Tudom a többiek mennyit mennek, mennyi energiát tesznek a dolgokba, mennyi belsőt néznek meg, mennyit tesztelnek, tréningeznek, az lenne a csoda, ha meg tudnánk őket verni.

• Mit szólsz a pályákhoz?

• Az új szakaszok nekem vegyesen mennek, volt már olyan, hogy jól sikerült, és volt amikor csak botorkáltunk a pályán, attól függ melyik lábbal kelek fel, mennyire merem elvállalni, vagy mennyire ijesztjük meg magunkat az első két kanyarban, ez könnyen rányomhatja a bélyegét, nem csak a gyorsra, hanem az egész versenyre is.

Erről az új tési gyorsaságiról néztem belsőt Szabó Gergőtől például, hogy milyen erdős, milyen technikás pálya, nem tudom el merjük-e vállalni vagy sem. Ott nem az a helyzet, mint a lőtéri szakasznál, ahol ha kicsúszol gyakorlatilag nem történik semmi, de itt az esetek 90%-ában egyből árok vagy fa van, ha hibázol, büntet, ami behatárolja az embert mennyit merjen kockáztatni.